Halott ember hangját megismerni eleve más, mint olyanokat hallgatni, akik mindig is halottak voltak.
Egy hónapja nem írtam blogot, egy hónapja ismertem meg Chris Whitley-t. A kettő között az az összefüggés, hogy ebben az egy hónapban alig hallgattam mást, mint őt.
Chris Whitley azok közé tartozik, akiknek az életművét sajnos maradéktalanul meg lehet ismerni. Magyarul halott. Az elmúlt egy hónapban mindet meg is tettem, hogy megismerjem, magamba szívjam ezt az életművet.
Sok halott rocksztár van, mindenki fel tudja sorolni a rockzene kitömött versenylovait, a panoptikumba illő figurákat. De halott ember hangját, zenéjét megismerni valahogy más, mint a napjainkra már kanonizált zenészeket hallgatni - Jim Morrisont, Jimi Hendrixet, meg a többi lexikon-szócikket - tehát akik valahogy mindig is halottak voltak. Egész életemben. Gombostűre tűzött speciesek a taxonomikus szent rovargyűjteményben. Lényegtelen bestof-cédék akárki polcán.
Chris Whitley 45 éves korában halt meg, rákban. Hagyott maga után egy tucat lemezt. Meg olyan die-hard rajongókat, mint Iggy Pop, Keith Richards, Bruce Springsteen, akik a legnagyobb kedvenceik közé sorolták. Komoly üzleti sikert soha nem aratott életében.
De miért Chris Whitley, miért Jeff Buckley, miért Nick Drake, miért Ian Curtis, miért Klaus Nomi, miért a mi családtagjaink?
Miért nem Robbie Williams, vagy Bono, vagy Elton John, vagy mittudomén, Bin Laden? Miért nem Hobó vagy Sziámi vagy Pély Barna?
De elég a patetikus sirámokból, ebben soha nem lesz igazság.
Chris Whitley zenéje csodálatos keveréke a panaszos amerikai falusi country-bluesnak és a magabiztos nagyvárosi indie-rocknak. Újra előhozom Jeff Buckley-t, most már nemcsak azért, mert őt is korán ragadta el a vég, hanem mert hozzá tudom a legjobban hasonlítani. Briliáns gitárjáték, érzelmektől túlcsorduló énekhang, zseniális dalszerzői tehetség.
Fémtestű resonator gitárjában, slide technikájában ott bújkálnak a déli mocsarak néger bluesjátékosai; dalaiban a southern rock nyersessége, energiája; gazdag, de sallangmentes énekében a country legnagyobb alakjai: a mára szintén halott Johnny Cash és Townes van Zandt.
Aki akar, talál róla videót a YouTube-on. Olyat is, amin az utolsó heteiben, kalapban, kihullott szemöldökkel játszik - sugárkezelés. Én egy szokatlanabb koncertfelvételt mutatok róla, amelyen egy techno DJ-vel koncertezik együtt:
A kedvenc Chris Whitley-lemezem az első, az 1991-es Living With The Law. Inkább csak erről mutatok három számot, köztük a címadót: falusi fiú bátyja anyagot árul, apja részegen hever valahol. Fiú a városba költözik, ahol lélek nélkül szerelmeskednek, és mama, én nem értem ezeket a masinákat, és olyan nehéz betartani a törvényt.
A szőr feláll, a hát borzong, a könnyzacskó megtelik. Mindenki befogja, halott ember hangja szól.
Letöltés
Rapidshare: Chris Whitley: Living With The Law (1991) (mp3 VBR, 101 MB)
Linkek
Hivatalos oldal: http://www.chriswhitley.com
Utolsó kommentek