HTML

Friss topikok

Vegyeskazetta a Facebookon

Utolsó kommentek

Címkék

aids (2) ajánló (1) alt country (10) americana (11) american gothic (7) angol (21) ausztrál (9) bittorrent (22) blues (8) blues rock (3) brit (20) country (12) cover (1) csaj (21) dark (5) dvd (2) elektro (2) ethno (3) feldolgozás (2) fika (1) film (9) flash (1) folk (12) francia (1) gay (2) gothic (4) hippi (4) holland (1) indián (1) indie (34) indiepop (8) ingyen (11) ingyenzene (11) internet (1) iron maiden (1) izrael (1) jamiroquai (1) jazz (1) kispál és a borz (1) koncert (11) magyar (13) mixtape (2) német (1) new wave (9) new york (7) olasz (1) opera (1) politika (6) pop (10) promóció (1) punk (6) rádió (1) reggae (2) reklám (2) rock (10) rock and roll (1) sex pistols (1) southern gothic (5) svéd (3) sziget (1) sziget2008 (1) szupermodell (4) tankcsapda (1) too young to die (7) történelem (2) tribute (5) triphop (2) tv (3) új (12) unplugged (2) usa (28) üzlet (1) válogatás (2) vegyeskazetta (3) world music (2) zene (65) zsidó (1) Összes címke

2007. 11. 18. 17:47 vegyeskazetta

Új Nick Cave-lemez jövő márciusban: Dig, Lazarus, Dig!

Nick Cave tinédzserkorom legnagyobb bálványa, voltak időszakok, amikor szinte alig hallgattam mást, csak napi 5-6 óra Bad Seedset. Tavasszal itt az új lemez.



A Live Seeds koncertlemez megjelenésével egyidőben ismertem meg, azaz 93-ban, a kazetta hetekig ki se került a walkmanemből (csak fordult minden nap vagy kétszer a suliba jövet-menet meg a szünetekben), az időrendben visszafelé beszerzett CD-k pedig a hifiből: Henry's Dream, The Good Son, From Her to Eternity... Csodaszép lemezek, tele indulattal, invencióval, tehetséggel. Tőle tudtam meg, hogy a feketének hányszor több és szebb árnyalata van, mint a szivárványnak.

Egy évvel később, mire a Let Love In 94-ben megjelent, már minden lemez megvolt, plusz filmzenék, side-projektek, kalózlemezek. Annyira vártam az új lemez megjelenését, hogy türelmetlenségemben az első single-t (Do You Love Me) egy ezüstszínű bakeliten vettem meg, ahogy kijött, pedig akkor inkább már csak CD-ket gyűjtöttem; a friss albumra pedig egy szombat délelőttön, a megjelenés napján, az országban én csaptam elsőként a Wave lemezboltban.


Nick Cave and the Bad Seeds: Do You Love Me? Pt. I (1994)

Hát meg is érte. Más volt ugyan, mint az addigi Bad Seeds lemezek: a sok Hammond-függöny mintha szemcsés homokkal borította volna be a számokat, a háttérbe szorultak (az azóta ki is vált) Blixa Bargeld eszelős, kakofón gitárnyüstölései, de a sorok közül még mindig patakzott a vér és a fájdalom, és Nick pályafutásának legszebb szerelmes számait írta meg: a Do You Love Me I-II-nél, az Ain't Gonna Rain Anymore-nál, az I Let Love Innél nincs, nem is lesz felkavaróbb dalba öntése a helyrehozhatatlan hibáknak, bűntudanak, reménytelen szerelemnek.

She was given to me to put things right
And I stacked all my accomplishments beside her
Yet I seemed so obselete and small
I found God and all his devils inside her

In my bed she cast the blizzard out
A mock sun blazed upon her head
So completely filled with light she was
Her shadow fanged and hairy and mad

Our love-lines grew hopelessly tangled
And the bells from the chapel went jingle-jangle...


   Nick Cave and the Bad Seeds: Do You Love Me? Pt. I



Nick Cave and the Bad Seeds, 1994

Aztán valami nagyon elromlott. Tagadhatatlan, és nem is csoda, hogy én is megcsömörlöttem Nick hangjától, de a 96-ös Murder Balladsot már nem nagyon szerettem. Néhány percét leszámítva erőltetett, mesterkélt és modoros volt, bár a Polly Harvey-val és Kylie Minogue-gal felvett duettek mocskosul szépek. A többi: másod-harmadrangú, unalmas szerzemény, még a lemezhez tartozó maxik B oldalaira is jobb számok kerültek. A lemezen az utolsó, We Are the World-szerű all-stars szám pedig egyszerűen nevetséges giccsparádé.

Nick biztos elfáradt, lesz ez még jobb is, gondoltam, pedig az igazi mélyrepülés csak ezután következett. A 97-es The Boatman's Callból már totálisan hiányzik bármiféle dalszerzői tehetség: a szöveg lapos és unalmas, a zene egysíkú, önismétlő; a lemezen egymás után sorakoznak az egy kaptafára készült, öncélúan szipogó, de valójában tartalmatlan, inspiráció nélküli, letargikus dalok. Nick számról számra gyönyörködik saját üresen kongó dünnyögésében, sehol a Let Love In vagy bármely korábbi lemez gyötrelme, purgatóriuma, katarzisa.

Szerzői képességeinek elapadásával viszont Nick mit sem veszített nárcizmusából, én pedig egyszer csak rádöbbentem: egykori bálványom helyén egy maníros bazári majom áll, aki miközben úgy képzelte, hogy egyre mélyenszántóbb művész lesz, önmaga karikatúrája lett, egy alternatív Elton John, ál-méla gimis lányok és kordzakós fiúik kedvenc pozőrje, egy önmagát tragikusan komolyan vevő, az önirónia legkisebb nyomát sem mutató, erőlködő pojáca.

Nickből nem kértem többé. A következő lemezt, a No More Shall We Partot már nem vettem meg (azt hiszem, írva megvan valahol), a 2003-as Nocturamat évekkel a megjelenés után, használtan, jobb ötlet híján. De nem sokat hallgattam őket, nem is emlékszem rájuk, úgy látszik, így múlik el egy nagy szerelem.

Idén tavasszal aztán bíztató esemény történt: Nick Grinderman néven side-projektet indított, kamionos bajszot növesztett és garázsrockot imitáló albumot adott ki. Az anyag hallatán egy darabig úgy képzeltem, a Nick Cave hívők ismét emelt fővel járhatnak, újabb tisztítótűz ideje érkezett el, de aztán a lelkesedésemet zavart, érdektelen hümmögés váltotta fel.
Meghallgattam párszor ezt a lemezt is, de nem éreztem úgy, hogy többször is meg kéne. Hiába a rockos külsőségek, alkotói szepontból ugyanolyan invenciótlannak érzem, mint a zongorázós-balladisztikus korszakot: tartalom nélküli külsőségek, erőltetett pina-tematika (No Pussy Blues), manír, manír, manír.

Kurva jól néz ki, azt meg kell hagyni

És idén november elején jelent meg a hír, hogy a nyáron befejeződtek a Nick Cave and the Bad Seeds 14. stúdiólemezének felvételei, a Dig, Lazarus, Dig! megjelenése jövő márciusban várható. Nick szerint a lemez inkább a Grinderman-vonalat fogja követni, és hatalmas, de az Egyesült Államokat nem érintő turné fog hozzá kapcsolódni. Változatlanul  remélem, hogy jó lemez lesz, nem vesztheti el valaki csak úgy minden tehetségét. Ha Magyarországra is eljönnek, én biztos ott leszek.

Hivatalos oldal: http://www.nickcaveandthebadseeds.com
MySpace: http://www.myspace.com/diglazarusdig

Bittorrent: Nick Cave and the Bad Seeds: Let Love In (1994) (mp3, 67 MB)
Bittorrent: Grinderman: Grinderman + Extras (2007) (mp3, 158 MB)

Segítség: Hogyan tudok bittorrenttel letölteni?

2 komment

Címkék: zene indie bittorrent ausztrál angol tribute


A bejegyzés trackback címe:

https://vegyeskazetta.blog.hu/api/trackback/id/tr71232186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Té! · http://asitasmajdnyujtozas.blog.hu/ 2007.11.21. 02:43:04

Komolyan, úgy érzem magam, mint régi álmatlan éjszakáimon, a szemem kifolyik a szemüveg mögül, az arcom mintha le akarna folyni, mintha viaszból lenne, éppen menni akartam aludni, de aztán láttam, hogy NickCave post, áh mondom végigolvasom. :)
Anno, csak hogy kicsit felturbózzam az angoltudásom, veszettül fordítgattam a Nick Cave szövegeket, verseket. Eleinte elég tökösnek éreztem magam hozzá, de aztán megvettem a kiadott magyar kötetet, és hát ja, tragikus voltam ahhoz képest. De azért jó gyakorlás volt.
Korszakokban, időszakosan jön rám, és néha kinemállhatom, olykor pedig hetekig csak Bad Seeds megy, végig egészen a From here entenity-től a The Lyre Of Orpheus-ig. Persze bőven van, amit kihagyok. Ilyenko előkerül a regénye is, és ide-oda olvasgatom.
De: The mercy seat [főleg a live at Lyons verzió] nálam a beszt. Még egy kis novellát is írtam hozzá.
Azért jó, hogy lesz új album, bár Blixa Bargeld nélkül nem az igazi. Grinderman meg nekem nem hogy nem tetszett, de végig sem tudtam hallgatni a számokat. Sajnálatos

Lam 2008.02.26. 21:49:15

A néhány éve kiadott magyar kötet is eszetlen szar volt, nyugi, újabb bizonyíték, h a dalszöveg nem vers, és kinyomtatva-lefordítva hülyén néz és jön ki.
(A 'Death Is Not the End'-ben nem hallani az iróniát, az egész Murder Ballads-lemez után, hát, azért ahhoz ügyesnek kell lenni.)