A Because It's Not Love (But It's Still A Feeling) című számhoz készült klip az együttes ötödik hivatalos videója, és előrebocsátom, megvan az a rossz szokása a lányoknak, hogy eléggé közepes minőségben teszik fel a dolgaikat a YouTube-ra meg a hasonló helyekre. De az is lehet, hogy csak én keresem a szokottnál figyelmesebben a részleteket a Pipettes-klipeken, mert ilyen cuki és szexi jelenséget, amihez ennyire ötletes image és zene társul, még nem találtam a zenetörténetben (na jó, mondjuk Vanessa Paradis óta).
A Pipettes-lányok kétségkívül "meg vannak csinálva", azaz nyilván jó stílusérzékű stylistok dolgoznak az összhatáson: az 50-es, 60-as ével lány-énekegyütteseinek másolásán. De ami egyszer konszolidált tejbárok háttérmuzsikája volt kötött kardigános, térdszoknyás lányok és szövetnadrágos fiúik decens ismekedéséhez, az különös mód ma már csak az indie-pop kategóriába fér bele. A csajok egyesével:
Gwenno, a szőke kelta elf, a popzene Galadrielje, walesi származású, Michael Flatley tánckarában kezdte a combja emelgetésével és hosszú, vörös vendéghajjal; ma beillene bármelyik 65-ös Vogue címlapra, mondjuk egy Alfa Romeónak támaszkodva Monte Carlo belvárosában. Szólókarrierje is van, szerencsére tök ismeretlen, valami minimál-elektro kattogásra énekel borzasztó gyenge számokat ködös cornwalli anyanyelvén.
Rosay, a húsos barna vamp, messze és egyértelműen a férfiak kedvence a trióból. Ami nem csoda, mert amikor a fejét félrefordítva buján felnéz a szemébe lógó tincsei alól, az felér egy veszedelmes infarktussal. Bár Gwen is tud zongorázni, azt hiszem, Rose az egyetlen, aki koncerteken is odaáll néha a billentyűk mögé.
Riot Becki, a másik szőke, aki az egyetemi szakdolgozatát a pornográfiáról írta, a szemüvegnek és az orr-piercingnek köszönhetően leginkább valami kettős életű könyvtároskisasszonynak tűnik; a félénk bölcsészfiúk álmainak megtestesítője lehet, amint este visszateszi az utolsó Heidegger-kötetet is a polcra, majd berakja az orrkarikáját, felhúzza a bőrdzsekit, és vadászatra indul az éjszakában.
A Phil Spector dalszerő és menedzser hangzását fémjelző női énekegyüttesek (The Ronettes, The Shirelles, The Shangri La's) zenéjéből a Pipettes kisérőegyüttese (The Cassettes) átvette a harmóniákat és a dallamokat, de mindezt kiegészítette kicsit vadabb alapokkal, és nyersebb gitárokkal. A lányok pedig a pre-rock'n'roll korszak lányideáljának már-már karikatúráig fokozott másolását egyszerre borzasztó kihívó, mégis bájos szexualitással ötvözték. Az énekesnők védjegyévé vált a miniszoknya és a pöttyös ruha; a zenének meg a gyors, rövid, 2-3 perces, rendkívül fülbemászóan dallamos számok, az egymásnak feleselő refrén, a három egyenrangú vokalista.
The Pipettes
A nagylemezt töltsétek le, vegyétek meg, addig itt van néhány szám mutiba, amik az albumon kívül jelentek meg. Priceless pillanat a Guess who végén: Gwen aranyköpése ("Feet and heart, that is how the pop revolution will begin") és utána Rosay buja kacaja...
Hivatalos oldal: http://www.thepipettes.co.uk
MySpace: http://www.myspace.com/thepipettes
YouTube csatorna: https://youtube.com/user/thepipettes
Bittorrent: The Pipettes: We Are The Pipettes (2006) (mp3, 54 MB)
Segítség: Hogyan tudok bittorrenttel letölteni?
Utolsó kommentek