Lee Mack:
A szégyenteljes Murder Ballads album kevés értékelhető számának egyik....ülj le dickhead egyes!!! (2018.03.30. 22:30)Nick Cave negyedszer Budapesten
editpiaffan:
most fedeztem fel Patti Smith-t, hihetetlen, hogy eddig nem vettem észre! hallottam a Them-et de a... (2011.09.25. 13:05)Mikor a hippiből punk lett: Gloria
Lee Mack:
A szégyenteljes Murder Ballads album kevés értékelhető számának egyik....ülj le dickhead egyes!!! (2018.03.30. 22:30)Nick Cave negyedszer Budapesten
editpiaffan:
most fedeztem fel Patti Smith-t, hihetetlen, hogy eddig nem vettem észre! hallottam a Them-et de a... (2011.09.25. 13:05)Mikor a hippiből punk lett: Gloria
Na jó, nem mind új, mert van köztük jócskán tavalyi is; közös nevezőjük inkább, hogy az elmúlt hetek-hónapok hallgatnivalóját képezték a lejátszómban.
Duffy: Rockferry (2008)
Először egy Duffy nevű walesi csajról, aki a hangját tekintve egy Kylie Minogue-ba ojtott Bessie Smith, bár az efféle kevercset manapság Amy Winehouse-nak hívják. De elég a képzavaros dame droppingból. Duffy a kivarrt junky whore image helyett inkább a 60-as évek brit táncdalénekesnőire építette a fazonját, és részben a zenéjét: első lemezén jobbára lassúcska, érzelmes, jazz-sanzon-pop számok sorakoznak, köztük egy-két igazán átütővel.
Tudom, minden zenei blog megcsócsálta a harmadik, 2008-as lemez megjelenésekor, és felrakta a maga aktuális válogatására - nálam mégis csak most lépték át az ingerküszöböt. Saját audioscrobblerem a National, az Okkervil River és az Editors mellé sorolná, mások a Cure-t és a Pixiest emlegetik, hasonlóságok után kutatva. Kellemes, bár az önállóság nem sok jelét mutató zenéjüket irritálóan erőltetett jópofi imázzsal súlyosbítják.
A 60-as évek utazós hippirockját, az amerikai kamionsofőr-countryt, itt-ott a szörfzenét egyaránt megidéző, fuzz pedálos, Hammond-orgonás, szomorú, elkínzott, szentimentális brit pszichedelikus alt-country-rock. Kezd már elegem lenni a saját "mintha összekevernénk" hasonlataimból, de próbáljuk meg elképzelni, amint egy vödör pszichoaktív gomba társaságában közös lemezt készít a Zombies, Neil Young, a Pogues és Johnny Cash.
Néha hallgatnunk kell teljesen jelentéktelen amerikai települések indie-zenekarait is, hogy megtudjuk, merre tart a falusi zenei élet arrafelé. Az Eisley-ben nincs semmi különös, soha senki nem fog emlékezni rájuk, egyszerűen kellemes kikapcsolódás a kötelező, agyonhájpolt big shotokba belefáradt kritikus számára - aki ráadásul, miután véletlenül rátalált, a lemez egyszeri meghallgatása után ihajt az együttes top listenerei között találta magát a Last.fm-en.
Utolsó kommentek