A rock and roll felnőni képtelen tinédzsere hét év szünet után, 51 évesen tovább szövi az időtlen amerikai mítoszt.
Szinte egyszerre jelent meg az új Morrissey- és az új Chris Isaak-lemez. Moz idestova 20 éve az egyik első számú kedvencem, Chris Isaakot viszont csak felületesen ismerem, de mindig kurva jó arcnak tartottam.
A két friss lemez meghallgatása után végre rájöttem, miért: az köti össze Morrisseyt és Chris Isaakot, hogy mindkettejüket mértéktelen és vigasztalhatatlan, melankolikus szomorúsággal bírja eltölteni saját boldogságuk.
Chris Isaak világa a Twin Peaks (melynek mozifilmjében maga is szerepelt) vagy a Pleasantville világához hasonló időtlen amerikai rock and roll mitológiát idéz.
Ez az Amerika megrekedt valahol az ötvenes évek vágyvezérelt idilljében, mikor a lányok mind kötött szvettert, térdszoknyát és bokazoknit hordtak; a jófiúk egyetemi pulcsit és fényes fekete cipőt, a rosszfiúk cippzáros bőrdzsekit. A kertvárosi konyhákban vasárnaponként sültek az irdatlan almás piték, reggelente pedig áramvonalas krómacél kenyérpirítók dobták ki a kétszersültet a sonkás tojás és a bejárat elé házhozszállított tej mellé.
Nehéz hatvan év és több ezer kilométer távlatából megítélni, létezett-e valójában ez az Amerika, vagy csak a nosztalgikus kollektív vágyakozás hívta-e életre, mint William Gibson zseniális Gernsback-kontinuum című novellájában az űrkorszak soha meg nem valósult, szélcsatornában tervezett Art Deco-jövőjét.
Annyi biztos, hogy a cápafarkú, polírozott országúti cirkálók, a drive-in gyorséttermek, az autósmozikban lebonyolított szeretkezések örök és világméretű rock and roll mítosszá váltak, melyek a Chris Isaakhoz hasonlóaknak köszönhetően ma is élnek, sőt új életre kelve átszüremlenek az egyre erőteljesebb és ismertebb Americana stílusba, az új kortárs amerikai folkzenébe.
Maga a Mr. Lucky című lemez: bájos közhelygyűjtemény, egy 51 éves, saját manírjait büszkén viselő középkorú, gyönyörű férfipéldány évtizedek óta tartó tinédzserkorának újabb dokumentuma.
De azok a közhelyességükben tökéletes szórakozást nyújtó számok...
A Cheater's Town springsteenes, középtempós, csalódásba beletörődött, fájdalmas country-rockja.
A Big Wide Wonderful World búgó hangú, ironikusan érzelmes "gyerekcsináló" lassúja, ami mögött csaknem látom lengedezni David Lynch bordó bársonyfüggönyét.
A Very Pretty Girl, mely úgy oszt, mint egy 90-es évekbeli Rolling Stones szám, szinte hallom alatta Jagger mélyített, megkopottságában is kanoroszlán-hangját.
És a hibátlan Best I Ever Had, amit lehetetlen tíznél kevesebbszer meghallgatni egymás után.
Chris Isaaknak nem az a dolga, hogy megújuljon. Hanem hogy évtizedek óta tökéletes stílusérzékkel hozza ugyanazt az újkorában is nosztalgikus, kifakult, sárgás, raszterpöttyös romantikát. Pont úgy, mint amikor még a csalfán folyton félrenéző, áttetsző tekintetű Helena Christiensent ölelgette a fövenyen, a Wicked Game azóta ikonikussá vált klipjében.
No, I don't want to fall in love (This love is only gonna break your heart)
Hallgass bele:
MP3: Chris Isaak: Best I Ever Had
MP3: Chris Isaak: Cheater's Town
Letöltés bittorrenttel: Chris Isaak: Mr. Lucky (MP3, 73 MB)
Segítség: Hogyan tudok bittorrenttel letölteni?
Utolsó kommentek