Először akkor hallottam énekelni, amikor a Velvet Underground Satellite of Love-ját cincálta szét. Talán valami film soundtrackjéhez készült a szám, nem tudom, csak hogy képtelenség volt nem feszült figyelemmel végigülni: a feldolgozás formája kétségtelen egyéniségről árulkodott. Az elején sóhajtozott, suttogott, egyre szuggesztívebb lett, közben a zene lassan csordogált a háttérben, a végén pedig már artikulátlanul vonyított meg nyöszörgött. Hát énekel is ez az angyal? Több se kellett, neki a torrentkeresőknek, lássuk, mit találunk tőle.

Hivatalosan csak egy lemezt adott ki 1994-ben, 18 évesen, Milla néven (The Divine Comedy): gazdagon hangszerelt, szépen összerakott, bensőséges hangulatú singer-songwriter típusú csajos számok; indie rocktól a világzenéig, saját ukrán-szerb gyökereiig sokmindenből merített. Fiatal korához képest meglepően mély, baromi érzéki, csiszolatlan, erőteljes alt hangja fel-le ugrándozik a számokban, egészen meglepő dallamokat és csuklásokat produkál, úgyhogy a legjobb öntörvényű énekesnők, PJ Harvey, Regina Spektor, Cat Power, Tori Amos, akár Sinéad O'Connor vagy Suzanne Vega jutnak az ember eszébe. Engem még a más számára talán irritálóan modoros előadásmódja se zavar, pedig a dalai sokszor túljátszott szerepbe csapnak át, bár az, hogy pl. a szöveget annyiszor túlartikulálja, nyilván nem független attól, hogy nem az anyanyelvén írta őket, és a nyelvi kifejezőkészséget színészi eszközökkel sikerül csak kompenzálnia. (A koncertfelvételeken az is kiderül, hogy annyiszor bicsaklik meg a hangja, ami profi énekesnőnél megengedhetetlen, de hát ő profi modell, basszus, meg különben is Milla Jovovich, basszus.)

Erről a lemezről származik az alábbi, kegyetlenül hegyespólós élő felvétel, Britneyt mondjuk  fénykorában kábé ennyiért letiltották a képernyőről, bár az a Nickelodeon volt, ez meg egy éjszakai felnőtt műsor... (A lemezen teljes együttes játssza a számot, itt csak zongora és basszus.


Milla: Gentlemen Who Fell

A stúdiólemez után négy évvel cirkulálni kezdett még egy kiadvány (The People Tree Sessions), ezt viszont Milla soha nem hagyta jóvá, pert is indított a forgalmazói ellen. Művészi szempontból szerintem egyáltalán nem volt oka rá, egészen érdekes, egyéni zenék vannak rajta. Nem ismerem az anyag hátterét, milyen okból készült és kik voltak a közreműködők, de Milla az első albumhoz képest totál másmilyen irányba ment el: valami elektro-folk minimál-triphop vonallal kísérletezik, engem Tricky, Nicolette, Martina Topley-Bird egzaltált és beteges recsegésére emlékeztet leginkább. (Jé, most jut eszembe, hogy Trickyvel együtt is játszottak Az ötödik elemben.) Nem annyira szorongós, dekadens zene, mint Trickyé, de sehol sincsenek a Divine Comedy dallamai, helyettük szakadozott dobok, repetitív hangminták, füttyögések, rövid és monoton gitár- vagy orgonadallamok hallatszanak a háttérben. Milla hangja az első lemez karcos-bluesos tónusához képest a fent említett Nicolette vagy a Moloko stílusához közelít.



A Divine Comedyn és a People Tree Sessionsön kívül bele lehet még futni pár bootleg felvételbe, létezik pl. egy DVD egy 1994-es austini koncertjéről. Én nagyon szeretem azokat a demókat is, amiket ő maga rakott fel a site-jára, sajnos nem túl jó minőségben. (Egyszer valaki megtiszította a felvételeket, és elkezdte megosztani, torrenten vagy eMule-on, aki megtalálja, szerencsés.) Ezek a első album csajos indie-rock stílusába illeszkednek, bár kevésbé kidolgozottak, mint a lemezen szereplők.

Hivatalos oldal, letölthető zenékkel: http://www.millaj.com/music/index.shtml

Bittorrent: Milla: The Divine Comedy (mp3, 104 MB)
Bittorrent: Milla: The Divine Comedy & The People Tree Sessions (mp3, 127 MB)

Segítség: Hogyan tudok bittorrenttel letölteni?