HTML

Friss topikok

Vegyeskazetta a Facebookon

Utolsó kommentek

Címkék

aids (2) ajánló (1) alt country (10) americana (11) american gothic (7) angol (21) ausztrál (9) bittorrent (22) blues (8) blues rock (3) brit (20) country (12) cover (1) csaj (21) dark (5) dvd (2) elektro (2) ethno (3) feldolgozás (2) fika (1) film (9) flash (1) folk (12) francia (1) gay (2) gothic (4) hippi (4) holland (1) indián (1) indie (34) indiepop (8) ingyen (11) ingyenzene (11) internet (1) iron maiden (1) izrael (1) jamiroquai (1) jazz (1) kispál és a borz (1) koncert (11) magyar (13) mixtape (2) német (1) new wave (9) new york (7) olasz (1) opera (1) politika (6) pop (10) promóció (1) punk (6) rádió (1) reggae (2) reklám (2) rock (10) rock and roll (1) sex pistols (1) southern gothic (5) svéd (3) sziget (1) sziget2008 (1) szupermodell (4) tankcsapda (1) too young to die (7) történelem (2) tribute (5) triphop (2) tv (3) új (12) unplugged (2) usa (28) üzlet (1) válogatás (2) vegyeskazetta (3) world music (2) zene (65) zsidó (1) Összes címke

2008. 02. 05. 08:34 vegyeskazetta

A legjobb kétakkordos számok

Két akkord jó, négy akkord rossz. Úgyis a harmadiknál kezdődik a köcsög értelmiségi zene. Világítsuk meg tételünket négy válogatott gyöngyszemen keresztül.



Az ugye világos, hogy az égvilágon semmilyen összefüggésben nincs valakinek a hangszeres tudása és az, hogy mennyire jó zenét játszik. Nincs a popzenében szánalmasabb annál, mint pl. a világfájdalmas, céltalan és unalmas gitárszólók vagy a fátyolos tekintetű jazzes pilinckázás a hangszeren. Ezért nem fogom soha, de soha megkedvelni a jazzt. Dave Brubeck ugyan közel járt az igazsághoz a Take Five-val, aminek a lényege szintén belefér két akkordba, de nem elbassza a végén az összevissza dobolással? A popzene, kedves közönségünk, nem sportverseny meg zeneakadémia.

A fenti bekezdés elején olvasható tétel bizonyítása következik, négy válogatott gyöngyszemen keresztül.


Velvet Underground:

Heroin (1967)


Minden kétakkordos számok legjobbika. Ráadásul a két akkordból az egyikben szinte csak a gitár üres húrjai szólnak, és nem ám manírból ennyire primitív a szám, hanem mert Lou Reed kétségkívül tényleg ennyit tudott gitározni ebben az időben. Azóta se sokkal többet, az ég megáldja érte az idős mestert. De az a kettő mennyire szépen cseng-bong! Nem tudok ennél a számnál adekváltabb (igen, Vera, az "l" miattad) bizonyítékot arra, hogy a popzenében nem az összetettség a döntő, hanem hogy a megfelelő helyen az a hang szóljon.

Nem fogok dalelemzésbe fogni a popzene egyik leghíresebb és legfontosabb számával kapcsolatban, személyes megjegyzésnek is csak annyit, hogy ez volt az első szám, amit megtanultam a gitáron (a Képújság zenéje után, amit az első leckén feladott a gitártanárom). Meg hogy mindig olyan egyszerűségükben gyönyörű számokat akartam írni, mint Lou Reed - de sosem sikerült. Sniff.

Velvet Underground: Heroin (1967)

 

Nick Cave & the Bad Seeds:

The Weeping Song (1990)


A dal Nick Cave-nek abból a korszakából származik, amikor rákapott a hasonló balladák írására, de a hangjának még volt kifejező ereje, és nem hagyta el totálisan minden dalszerző képessége. Sőt, a dalnak van ereje, feszültsége, drámája, normális szövege, ritmusa, dallama - a klipből ne ítéljen senki, Nicknek kizárólag ennyire vagy még ennél is szarabb videói vannak. Lent a sötétben kavarognak a klipben is szereplő Blixa Bargeld zavaros gitárhangjai és egyéb azonosíthatatlan ütőshangszerek, fent finoman cseng a zongora és a ritmikus taps - Nick Cave egyik legjobb számához se kellett több két alaphangnál.

Nick Cave and the Bad Seeds: The Weeping Song (1990)

 

Gregory Isaacs:

Night Nurse (1982)


A reggae-n belül jópár kétakkordos kiválóságot ismerünk, de ezen az érzékeny, szexi, hajlékony, finom dallamú klasszikuson lehet talán a legjobban bizonyítani tételünk érvényességét. Ugye, mennyire gazdag, lágy, erotikus dallamot lehet felépíteni két árva akkordra? Hol van négy perc vágytól lüktető, kétakkordos reggae-hez képest egy 17 perces lankasztó gitárszóló?

Gregory Isaacs: Night Nurse (1982)


 

Európa Kiadó:

Szabadíts meg a gonosztól (1982)


Tudom, hogy ez eredetileg egy URH-szám, de tőlük nem jelent meg elfogadható minőségben, másrészt nem is fogom előkeresni a 25 éves, széthallgatott kazettákat, hogy begrabbeljem egyedül ezt a dalt.

Nem szívesen mennék át a szám jelentőségével kapcsolatos politika- és kultúrtörténeti esszébe, azt inkább meghagynám a Beszélő és az ÉS háziesztétáinak. De ha valaki a késő-Kádár kor - ahogy a fent említett esztéták szokták írni, "savanykás" - hangulatát akarja átélni, ne keressen tovább első kézből származó látleletet. Ha listázós kedvemben a magyar underground legfontosabb akárhány számát kéne megneveznem, ez benne lenne. Lehet, hogy még a legfontosabb egyben is.




8 komment

Címkék: zene indie reggae new york magyar usa new wave tribute


A bejegyzés trackback címe:

https://vegyeskazetta.blog.hu/api/trackback/id/tr30308032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vera 2008.02.05. 11:01:06

én is csak átvettem....

Té! · http://asitasmajdnyujtozas.blog.hu/ 2008.02.05. 15:58:24

Kurt Cobain párakkordos dalait is azért imádja/ta mindenki, mert egyszerű, könnyen megjegyezhető, fogós szöveg&zene, "pont, mint az oviban a gyerekdalok." És hát eltekintve az egész Nirvana-Cobain legendától, akárkiakármit mond, Cobain pajtás azért értette a dolgát, pedig csak két akkordot váltogat az about a girl-ben is, oszt még a mai napig is százezrek pisálják össze magukat tőle

gendermember 2008.02.05. 20:55:46

jajde nagyon örülök, hogy a Kiadót végre zeneileg is értékeli valaki :)
annak meg külön, hogy ezt nem az ÉS esztétái teszik, hanem olyasvalaki, aki tuggya is mirűl beszél

mangorlo 2008.02.05. 21:28:02

ez semmi:

a kontroll csoporttól az "az ember minden nap csak felkel és semmi nem történik vele". az momentán egy basszgitár hangra és valami zaj kalimpálásra alapul.

és pl a csehtamásnak a az első fénykép az egy akkord egy amoll

csak úgy eszembejutott :)

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2008.02.05. 21:36:28

Hello büdösök:

A Kontrolltól a Nem én vagyok majdnem bekerült, aztán rájöttem, hogy a 2 akkordon kívül van benne egy kiállás is, így diszkvalifikálódott.

A Cseh Tamás-típusú puritán dalnokokat (Leonard Cohen stb.) meg módszertanilag kizártam, mert eleve ilyen a stílusuk.

musi 2009.03.10. 00:22:03

Nem azért nem fogod soha megkedvelni a jazzt, hanem mert műveletlen és beszűkült vagy. Halvány fingod sincs a jazzről. Ez nekem teljesen nyilvánvalóvá vált abból amit írtál. "You don't know what you like, you like what you know. In order to know what you like, you have to know everything" - Ellis Marsalis

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2009.03.10. 11:25:40

@musi: Lazíts! :)

"Non, je ne regrette rien" - Edith Piaf.

jürgen baromartz 2009.12.27. 18:56:17

hát azért az a velvet underground dal a negyedik perc környékére bizony számomra már igen unalmassá vált.

ha úgy gondolod, hogy a zenében a cizelláltság nem érték hanem hátrány, akkor bizony nagyon különbözünk. magam éppen ezért vetem meg a popzenét és vagyok progrock/progmetál párti. nekem egy jól eltalált, kellően bonyolult floyd vagy dream theater szám nyújtaja a kikapcsolódást, de hát ízlések és plafonok :)

unalmas is volna a világ, ha mindenki ugyanazt szeretné.
süti beállítások módosítása